A Roszlovics Péter felhasználó összes verse >>>
Egy paraszt és az ég rapszódiája
Megébred a nap, arannyal festi,
Az eget, és az ég fényesen ragyog,
Szinte lángol oly’ fénylő, éteri,
Az idő telik, mutató battyog.
Délre mutat, és az ég kékre vált,
Egy felhő úszik át az égen, mondd,
Mit keres itt, csak nem egy párt,
Talál is, temérdek kis fehér pont.
Nem is fehér pont, hanem szürke folt,
Sötét már a mennybolt, nap se látszik,
Csepereg s több szín át se hatolt,
És tépi testem a szél, nem játszik.
És jön a vihar, zúg a szél, éj is eljő,
Sötét magába ölel, nincs remény,
Semmit se látni, mégis színes kavalkád,
Villám csattan, hang pattan, és csend.
Alaktalan hang, szótlan szó szól mégis,
Még jőni kell, még jőni fog új reggel,
Vihar is tova’ áll, a felhő tenger,
Színnel telik meg a rezgő lég,
És sárga lesz örökre az új ég.
