A Vill. felhasználó összes verse >>>
Jelentős késés
És még így is... érzők közt ily' iróniát!
Hogyan söprik odébb holmi ketyegő dalát!
Akarattaposó vágy ölt anyagi formát,
S kabinfalhoz présel ajzott, elingázott órát!
Elalván pedig egy álom-pár
Vonatán fényképnek csücsörít két száj...
Most özönj, víz! Most, mohó románc!
Faljon fel ismét, harapja rám oltalmát!
De voltam én. Én voltam... kudarcon igazán,
S ott rekedni meg három hónap élet árán.
Korán jött, kellő nedves leszállás után
Gazdag a csend; immár önnön fürdik két világ
Régi-új hálóig. Mégsem sejlik, hová
Hív a mélytengeri zakat, vagy emlékezni rám.
