A Vill. felhasználó összes verse >>>
Vihar idején
Hű' lepedőjén elterülve
Vár estét a vivő.
Örömözött téltajték hull
- Ideje felhúzni; átadni
Másnak az ötujjú zászlót,
Mi hasonlót e
Lobogóhám érinteni
Éveken át kívánt,
S rúd, mit markolt
Nem epekszik mindenki
Más életének
Hozzászokott rítusára.
Hófödél fed, s mellém
Négy kerék csúszik túl.
Jégfogával cibál a vadon,
És odalesvén sziluettet
Lehel a szélvédőre izzadt együttlét.
És itt, két lámpa közt
Ároktéri takaróm véd
Nem zavarván kinti zajt,
Mi a benti élet szemszögét
Úgyis jobban műveli.
