Mind helyére teleped és fér,
Eltűnt az erdő, eltűnt a kert.
Nem szívják többet ammóniát fel;
Most hajolok meg, most köszönök el.
S ammónia immár mellkasra vert.
És anonim vörös, végtelen tér
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.Elfogadom