A Balogh Máté felhasználó összes verse >>>
Pókok
Gondolataim hálóját
mely napról napra kiszökik
apró pókok szövik
s szívem felé lökik
ő sem tudja mi történik
így tovább ereszti
s szemeim könnyeket csorgatnak
a világnak mindent átadva.
Ők azt sem tudják odakinn
a munkájuk látják itt
Bele sem gondolnak
ez valakinek túl sok volna!?
A pókok magukról nem tudnak.
