A Balogh Máté felhasználó összes verse >>>
Színtelen élet
Bárhol vagyok gondolkodom
van időm hisz egyedül vagyok.
Gondolkodom, ki is vagyok
azt hiszem tudom mire hasonlítok.
Egy levélre, úgy hiszem, ki egy fa
újszülöttje, vígan cseperedik,
színesedik, majd egyszer csak
egy csapás éri, változik az idő.
Ekkor már a színesedés mást jelez,
jő a magány, jő az eltűnés.
Eltűnik mindenki számára.
Hisz a szél meg billenti s leszakad.
Leesik a mélybe, onnan visszaút
viszont nincsen.
Elfoszlik az emléke, eltűnik a
színe. Nem díszít többé a növények
életében.
