A Misztik felhasználó összes verse >>>
Nyár és szerelem
Szép nyári Vasárnapra ..
ha virradsz ; hálát ezért adhatsz...
Ne feledd élni jó, a nap sugarai izgatók!
Hevülsz , mi több fölhevülsz!
Nem fukar soha a nyár , - feltüzel.
Hódító melódiába kezd a szél!
Forrón leheli csókjait, arcodhoz ér!
Hűsíteni magad szobádba térsz.
Oly csábító tud lenni , szédítő...
Kalandra hívja szíved , szédít ő!
Visszatérsz barnulni hozzá mégis?!
A napbarnított test ; -- tudja -- oly izgató,
illata , fénye bársonya mámorító!
Lefektet , - érzed éget, forróság gyötör.
Elégsz talán , ha vágyban összetör.
Vizek hűse oltja a Napnak szomját....
de szerelme olthatatlanul tombol tovább.
Melegével fizeti vissza adósságát.
Mint gondviselő anya , apa úgy ontja melegét:
védi , óvja az embert s annak gyermekét.
Aszalja gyümölcsök vérző testerét,
Engedi, hogy kamrákba hord a szeretetét!
Szoríts a nyárnak , hogy önmaga legyen....
Ne viseljen sem az őszi, sem tavaszi díszletet!
Érted ontja sugarát a nyári ég ...
adja melegét, katlana telve izzón még.
Nem sajnálja, ezt adhatja szerető szívvel,
ez telik tőle, bőven kiméri, s nem érti ,
miért dühösek a tekintetek lenn és szerteszét ?!
Udvarolva bókol a nyári szél zenész.
Imát morzsol érted ajkai közt a kánikula még!
Megérleli a füttyös barackot kertedben,
a kéklőn nevető szilvaszívet szemedben.
S ha tőle függne, ragyogna arcodon örökké a fény...
S nem engedne felhőket kergetőzni életed egén.
Kertek ölén a hőség árad szét ,
által járja, ölbe fogja a táncoló fény...
égbe is fölvillanó ringató szerelmét.
Vágyakat tüzel , elhamvaszt bánat-tetemet;
Fölperzseli a múlt szúrós tüskebokrait,
talonba teszi tikkadt, fölperzselt gyepjeit....
a lesz jövőt ? ......Öreg Földünk drága vérit...?!
