A Misztik felhasználó összes verse >>>
Csoda
Mysty Kata
Örök nyár van a szívemben
mert lakója - Te, itt él bennem.
Néma imám az égbe szállt,
És Csoda! Meghallgatásra talált!
A viruló tavasz rügyező hajnalain,
tenyerünkbe rejtett mustármagunk,
vétlen ágyaztuk be kósza szellők
víztócsák szárította gödreibe
pirító nyár hozott arcunkra kiáltozó
pírt , s karmolta sas körmeivel
homlokunkba ráncolt sötét vonalát,
hisz vak vágányra tettük életünk vonatát
a nyári zápor kimosta sorsunk szennyesét,
szárító kötélen függve ; mígnem elfújta az őszi szél
érett gyümölcsillat erjedt erejétől mámor ittasan
ködben oszlott szét az alig szunnyadó szenvedés!
