A Sibemon Blowal felhasználó összes verse >>>
Feláll az elbukott
Sokszor kétségbe esek a világ zakatoló vonatát látva,
mely egyenest a kárhozat felé rohan,
s elfeledi Teremtője reményt adó szertő hangját,
elcseréli választott fiú voltát s nem kap semmit
csak ürességet, mely a semmibe visz!
Igen! A sátán műve ez! Aki megtagadta Urát,
nem szeretett eléggé a szolgálathoz és tőrt
ragadott, hogy elejtse azt, akinek szolgálatára
megbízást kapott. Urától elhajolt, ki szeretve szeretetre
hív s vonz, tudva, hogy az, az igaz boldogság!
Átérezzük ezt mindnyájan kik húsból lettünk
gyúrva, Alkotónk gyönyörű kezeivel, Istenünk
szeretetre teremtett minket, s ezt szívünkbe ültette,
mint apró magot szokás, mely százszorosát hozhatja,
ha annak él ki alkotta és formálta.
Kárhozat angyala! Ha fogást találsz rajtam
s földre taszíthatsz hetekig,
hónapokig rajtam taposhatsz, de ne feledd el
te nem vagy úr, csak egy rabló ki szíven szúr
mikor az Istenhez mehetnék!
Kísérts, verj, taszíts a mélybe
de ne reméld soha, hogy fekve
és sárosan hagy kihez szüntelen visszatér
e vágyódó lelkű, becsapott fiú,
e tékozló szamár, e bolond szolga!
