A Sibemon Blowal felhasználó összes verse >>>
A kerereszt árnyékában
Íme az ember,
Ki kiáltani nem mer,
Vagy nem akar tán,
A szeretet arcán
Átragyog!
Miért nem kiabál,
Íly erő tán,
Létezhet emberben?
Hol itt az értem?
Csak ölni!
Sok ember nézi,
De egyik se segíti,
Elesett a fa súlya alatt!
Egyet kènyszerítik
Hogy vigye!
Mi a titka néki,
Csak némán tűri,
Gúnyolói kiáltozását,
S a halált nem féli
Csak megy!
S most, ott a kereszten,
Nagy gyöngeségében,
Nincs jele félelmének,
Megnyílik az éden
Felette!
