A tekintetlenszavak felhasználó összes verse >>>
Vigyázd bordabarlangos rózsád
Vérdús hús a fiatal;
rostos, kívánatos.
Mocsokban táncolunk
a hold alatt.
Majszolgatva az éjek mezején
egymást meg kábulatot,
Lesnek minket maguk alatt
a csillagok.
Hímes szívünk s kezünk
bűnözni téved és
sötétben keringőzünk
oltalom nélkül,
sír értem az anyai kéz,
de sírt volna mikor
kiverve elűzött, árván érett
mellem arany alant lélegez.
Zsengén, botladozva taposok
és igyekszünk jobbá válni
fiatalon, tudatlanon
egyebet se nyögve, csak
saját bánatunk.
Kezünk magunkért fárad
és a község idegen
magány ücsörög hűvös szíveken.
Megismersz e sorokból,
de nem tudok most mit adni,
pár árva, halovány szellőt
lelkemből, mi fáj érted, Olvasóm,
és fáj a kedves lelkekért,
finom fényből szőtt fejekért
és mondom innét, egy más
idősíkból, hogy én is megéltem
Percein, mint te éled most
tieid, és sok milliárd ember is
élte és élni fogja még soká.
Figyelte őket a Nap, a Hold
és minden éber csillag, de szívben
félsznek ne akadjék helye,
mertha ékes a koponya leve
rózsarügy bimbózik bordafalu barlangodban
Mit neked óvnod kell hév vihar elől
vagy babusgatnod napfénnyel, vagy
födnöd fedővel ha hidegen fú a szél.
Énekelj neki, mert ha elsorvad bíbor
bimbód életen át s halál után is
nyögheted majd sírását.
