A Kovács Attila felhasználó összes verse >>>
Homáj
Lenne mitt felejtenem böven de lábnyomod mélyen bennem van minden nap egyre jobban eltünsz mint egy emlék ami folyamat homájba vesz, ahogy futok utánad úgy távolodsz sok mindent akarok de felejteni nem és azt sem akarom hogy jobban eltünj, a lelkemet adnám az ördögnek is ha újra itt lehetnél velem, most is mint minden nap szívem vérével festek az álarcomra mosolyt
,, Attila,,
