Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A envagyok felhasználó összes verse >>>



Jozsef Attila: Mama - forditas

Mar egy hete csak a halálra
gondolok mindig, meg-megállva.
Tekergö kötellel nyakamban,
megyek a padlásra, megyek serényen.

Én öszinte ember voltam,
néha orditottam, toporzékoltam.
Hagyják a szép ruhát másra,
Engem kössenek fel a padlásra.

De ök csak mentek, le se szartak, némán
Én meg tovább ügyetlenkedtem bénán,
Miközben a kötelek fényesen, suhogva
Lassan rácsavarodtak a nyakamra.

Nyafognék tovább, de már nem kell
most már én is repkedek a többi lelkekkel.
Ha lenne hajam, szürke, lebbenne az égen,
Na de nincsen,
Ezért csak tovább úszkálok az ég kék vizében.

To Top