A Reményi Tamás felhasználó összes verse >>>
Nyugállományba vonul az öreg tél
Elcsendesedik a téli táj,
Álomra hajtja fejét a természet,
Itt nincs már érzelem, ami neki fáj,
Majd a kikelet ide is hoz új életet.
Fellegeket üldöz a szél,
Zúgva fák körül tekereg,
Zimankós álomról mesél,
Jégvirág, elfújt takarója után kesereg.
Öreg tél ablak mögül nézi a silány tájat,
Szeméből kifogyott már a hópehely,
Újítani már nem képes, elfáradt,
Tüdejében tejszínű köddel telt a kehely.
