A Reményi Tamás felhasználó összes verse >>>
Töredezik a napsugár húrja
Őszbe fordult a nyár szerelme,
Színvarázs lett a természet lelke.
Álom ragyog az ég tetején,
Egyre nagyobb távolságba kerül a két idény.
Még repdessél gólya, odébb van a költözés!
Szaporodik az étek a kotorékok és odúk alján,
Népesedik minden, ami lábon jár.
Most dúsan megrakott lehet az élet kamrája,
De fölösleg nem fér a raktárba!
Szépen dalol még a feketerigó,
A fiókák már élvezik: szárnyalni, mily' jó!
Ide- oda tojást rakott a kakukk,
A kései kikeléskor abból lesz fészekben az úr.
Vadmalac élelmet keres, földet túr.
Végéhez ért a nyár, töredezik húrja,
Lidérces őszi éjszakán: szél a falevelet lefújja.
Levélszőnyeget sző a természet,
Ezzel melengeti majd a didergő életet.
Időszakos szépsége ősz az évnek,
Halkan susogó szellő mesél altatót a nyári napfénynek.
