A Demeter Gabriella felhasználó összes verse >>>
Költészet napjára/ Mi nekem a költészet?
Az Altató meséje,
mely magával vitt.
Oda, hol zenéje
suttogta: csitt.
Hol elképzeltem magam
karjában ülve...
Gyermekkori szavam:
csak itt ülne!
A Mama síró hangon,
emésztve a bút...
Elárulja hangom,
mi nekem jut.
A Reményhez oly kérőn:
tanítson maga.
Ne tanuljak későn,
várnak haza.
Öt év segítő keze
szavakká válni,
mi nem csupán mese,
család, bármi.
Egy más világ, hű haza,
hol otthon vagyok.
Nem szólnak rám soha
kicsik, nagyok.
Mi gyógyítja lelkemet,
fordítja sorsom,
régmúltat eltemet,
versbe' toldom.
Ha szép szavak játéka
érzelmid játsza,
boldogul szándéka,
örök játszma.
/ Demeter Gabriella /
