A Fiam Csilla felhasználó összes verse >>>
Mint kisgyermek...
Mint kisgyerek ki keresi a fényt,
Ami még
Sohasem lehetett az övé.
Mint könnyű esti árnyék,
Ki átlép
Önmagán, a lámpaív alatt.
Mint szeretetre oly rég vágyó,
De ártó
Szándékokkal teli lélek.
Mint örökkön csak sóhajtozó,
Élvet hozó,
Megfáradt szerető…
Én sosem kértem aranyból szőtt Mennyországot,
S lám itt álok:
Vasrácsos kapuk előtt.
Sosem fogadtam magamnak örök boldogságot,
Csak várok
Egy „tán” szebb jövőt.
Sosem éltem úgy, ’hogy kérték,
S ha ez vétség,
Hát bűnömet felvállalom…
Sosem alkudtam meg mással:
A sodródással
Hagytam eltűnni csónakom.
Csak így szeress, kérlek,
Ne míg élek,
Csupán percekig!
Csak ölelj szorosan,
Hamarosan
Eltűnök, megint.
Csak súgd halkan:
„Nem akartam”
S nekem ez elég…
Így árulj el engem,
Megengedem:
Mert már nem fáj úgyse rég…
