A Fiam Csilla felhasználó összes verse >>>
Csak egy tánc
Összetalálkozunk az élet színpadán.
Te balra sasszézol, én jobbra perdülök,
S összefonódott párok lebbennek be egymás után:
Kutató pillantásod elől, közéjük menekülök.
Régimódi keringőre járnak mindahányan,
Maszkos arcukon hideg boldogság virít…
Vajon hány éven keresztül járják emígy lágyan
Ezt a táncot, míg csupán képzeletben hallják a zenét?
Bohócok jönnek elő a függönyök mögül,
Karon ragadnak, s festett vigyoruk megijeszt.
Sokuk sír, de azt hiszem az egyikük tán örül,
Ahogy a gramofonban sietve átcserélik a lemezt.
Körbeállnak s így adnak tovább kézről-kézre.
Mindegyikük egy-egy kacsintással tovadob.
Nem érdekelnek többé, legyintek az egészre,
S nem zavar immár vágyakozó sóhajuk.
Fekete-fehér alak von legvégül magához,
Láthatatlan kötéllel húz és gúzsba köt.
Nem ér soha hozzám, imád csak, bálványoz,
Majd elereszt és otthagy álszerényen maga mögött.
S jönnek kecses táncoslányok - kacéran kinevetnek,
Mézédes hangjuk megelevenedve kérlel:
Felejtessem el velük, hogy valaha szerettek,
Sminkjüket szívfájdalom nélkül maszatoljam széjjel.
Elszakadván tőlük, lemosván a látszatot,
megpillantalak, ahogy félve felém nézel...
Odalépvén felkérlek, s te kezedet adod,
aztán öntudatlanul tovább ringunk együtt, a zenével...
"Az ég színe alatt kedvesem, mi mind bábokként járunk,
Párokkal és komikákkal együtt bujdosunk,
S félelmes alakoktól néha meghátrálunk,
Mindössze tovasuhanó múló lény-emlékek a színpadon:
ezek vagyunk.”
