A Petró Regina felhasználó összes verse >>>
Áramlás
Mi ez?
Mi mozgatja, e testet mely engem működtet?
Sokat gondolok erre, de nem tudok rájönni mi lehet ez?
Hegyeken, völgyeken átkelve, ámuló arcommal tekintve
E nagyszerű erős testre.
Bírni a sok terhet mely rám omlik itt a 3D-ben úgy, mint a lelkemre,
Én csak merengek, mi lehet ez mi megteremtett?
Ezt a testet… nem inkább ezt a lelket,
Mely e testben énekel, olykor szenved, de a létét nem felejti
Mi benne munkál, oly nagyon keresi.
Olyan ez, mint a szerelem?
Keresem, de nem lelem, mi lehet az alkotóeleme e-érzésnek,
Mely egyszer feldereng, felrepít, majd padlóra tesz.
De mond nem gyönyörű e sejtelmes érzelem?
Az energiák játéka ez mely rezeg minden sejtemben
Rezdül minden testrészemben,
Nagy dobbanást előidézve a szívemben.
Szerelmes emberek, csodás látvány ez.
Ki ezt megteremtette földöntúli csodát hozott e Földre.
De kinek adatik ez meg?
Ki létét nem feledi, szívét magasra emeli,
Kitárja kapuját, a fényt beengedi
A sötétséget megismeri, de ezt a pólust nem élteti, csak kémleli halkan, csendesen
Míg a csillagok éjszaka fénylenek, a sötétség sem borul rá lelkedre.
Ne feledd
Ez a sok ragyogó kis fény, mindig reményt kelthet megsebzett szívedben.
A remény mindig ott lebeg a levegőben.
Mint ahogy virágsziromnak a szél, mely beporozza szüntelen
Így hozva létre az új életet.
