A Kispál Dániel felhasználó összes verse >>>
Tónus
1
Az utolsó héten
ágyad bal oldalára fektettünk.
Hogy gyakorold a helyed,
mondtad.
Valójában azért,
mert könnyebb volt szobádnak ebből a szögletéből
beadni a morfiumot,
feledtetni az elmúlás mocskát,
amelyet még nem viselt el egy ép test.
2.
Lepedőd kesernyés hullámai
olykor magukkal rántottak a nedves homokba,
rácsok mögé,
ahol kerékpárok és szerszámosládák fúródtak
dohos, fémnehéz levegőbe.
Aztán újra közénk emeltek,
hogy végül mocsaras partra sodorjon
az izmaidtól független törvény.
3.
Lüktető kulcscsontjaid
szétkaszabolták körülöttünk a vasbetont.
A darabos törmelékből pedig összerándult
egy immár őrök nélküli,
szürke kapu.
Ekkor elszégyelltem magam.
4.
Mielőtt még arcodat és nevedet
keretbe foglalhatta volna föld és kő,
begyepesedett falak között
egy fölbomlott erkölcsi nyelvezet alá vetették a tetteid.
Majd emlékeid maradék szálkái
örökös teherként feszültek a bőröm alá.
Nem gondoltam volna soha,
hogy ekkora súlya van egy negyven kilós testnek.
