A Kispál Dániel felhasználó összes verse >>>
Valami apokrif
Valami apokrif
majd lesz a majd
Az önsajnálat gyémántgerendáján veted át a kötelet.
Majd nem lesz gond az építkezés
és sosem hagyod kihunyni a tüzet.
Majd a széthordott templomokat
bontott téglából húzza fel újra az Isten
és te leszel a malter ami emberöltőig leporlad.
Majd megtalálják benned még genezisedben
hogy az örök legyél
de te sört bontasz
és a potenciál megragad ajkaid szegletében.
a tél számára idegen vagy
az ősz lombhullatása végtelen
te nem veszíthetsz szirmot csak szikkadhatsz
s legföljebb az állandóság kliséit bimbóztathatod
a forróság dióhéjként keríti el
önmagába zuhanó mikrokozmoszod
elveszett történeted és formád
Majd a realitásig csonkulsz,
a borospincékig csonkulsz,
a koporsód alá csonkulsz.
Majd meglátod egyszer az Isten fejét,
és téglákat bomlasztasz alá.
Aztán az egész elölről.
majd marad a majd
felelősség hogy örökké vágd magad hátba
