A Kispál Dániel felhasználó összes verse >>>
Hagyaték
szólít vidéki buszokon
orosz metrókocsikon
mikor a szemek kötélként szorítják nyakát
mikor a szer utoljára zabálja fel
szólít miközben tetten éri magát
könyörög a hegytetőn a hazug
naiv képek a tükörben
hősi halott győztes csata előtt
ruháját lefosztva abban az esetben
rám gondol ha belenyúl bugyijába
és zihálva ha ontja a tömegeket
rám gondol mikor múlt jövő
és jelen
csöndesen buknak át mozaiktereken
bekopog
kegyelem
szalutál
szétfolyik
lelkemet piszkálja a fáradt hűs cső
a csillagtalan ürességet takaró
nem fakuló feketeséget menesztem
milliárd éves keresztem
megszerettem
tévé egy rádión meg rádiófejek
krumplibogarak rágnak fejünkben
