A Révil felhasználó összes verse >>>
Természetem
Búza kalász lengedez
A mezőn hevesen
Miközben az ég alja
Felhőkkel van takarva
A Vénusz kegyesen
Csillapítja melegem
Reám néz az ég
Belém lát már rég
Érzi mit én érzem
S ezt ki is mutatá nékem
vigaszul elhullatja
Elhullatja könnyeit értem
Itt csordogál orcámon
A kietlen fájdalmom
Égi mannával keveredve
Folyik tova testemen
Akarcsak az élet végessé
Oly módon válik semmivé
Ott ahol egykoron álltam
Most az élet szárnyal
Én el hagyám e földet
De a természet őrizi emlékem
Belőlem lett ami lett
S ezt nem feledte.
