A Alyssa felhasználó összes verse >>>
Már Nem Sokáig
Angyali álom,
Démoni lét,
Beteljesült szerelemtől
Fosztott ébrenlét.
Érezzük mindketten
De valami visszafog,
Csak sóvárgunk,
Tagadás illatos párnáiba fúrjuk arcunk
Mint szégyenfoltot mossuk az érzést
A dics ingjéből.
De vajon meddig bírjuk még?
Félek már nem sokáig
Fognak vissza a bizonytalanság láncai,
Elménk elveszti csatáit,
Szívünk győzedelmeskedik,
Már nem sokáig bírjuk ezt így.
Éber világunkban
Folyik Mnémuszöné,
Szunnyadó birodalmunk kapujában
Csörgedezik maga Léthé,
Minden terhünk mit cipelünk tőle válik könnyebbé
De nem alhatunk,nem választhatjuk a feledést örökké.
Nem!
Szólalj hát meg Szerelmem,
Hadd adjam át magam Neked,
Hadd váljon az álmunk valóra!
Miért tagadjuk hiába?
Miért harcolunk mint a fenevadak?
Egymást nézzük
S úgy érezzük mintha tükörbe néznénk,
Minden egyes kimondatlan szóval,
Elszalasztott alkalommal
Mintha csak az üvegnek mennénk,
Keresztül rajta fejjel a falnak.
Hisz mi csókolnánk,ölelnénk
Egymást most és örökké.
Vajon meddig bírjuk még?
Mindketten tudjuk,
Hogy már nem sokáig.
Áttörünk minden üveget és falat
Bármennyit is állítson az élet közénk
S végül győzedelmeskedő szíveinket már soha semmi sem tépheti szét
Összeforr és örökre együtt marad
Akkor is ha mi nem leszünk már más,csak emlék.
