A Gáborfi Balázs felhasználó összes verse >>>
Befejezetlen keringő
Nyílként hasít belém az érzés,
hogy nem bánom
s mi több:
gyermekként várom
múltba vesző fények
éjjeli játékát.
végtelen távolból néz az ég,
s fölém hajol,
megsimít egy kéz...