A Zsida Timea felhasználó összes verse >>>
Egy vasárnap
E világi bajnokok fejet hajtva járnak. Nem volt még hallott zenéje a lelkük színpadra váró, színészi darab, megjátszás nélküli bemutatójára. Komponálhat értékekkel kifejezve, játszás nélkül jatszhatna emberi nagyságában. Se fül, se észbeli lélek értelem, nem hall, nem lát, tapasztalható ábrákat csak láthatatlan, nem érdekel bájjal szentelt estéken váratlanul, de mégis vártan tapasztal. Víg özvegy, kegyetlen bánásmódokkal fűszerezve, kapcsolt kapcsolati drámaestek és nappalok felváltva váltakozó, attitűdös, regimentes elesők és felkelők, látható festmény képeit tükrözve! Mind-mind nem látható aranyfonál, amely tükrözi, és össze kapcsol az ész elme-lélek közti sávok váltakozó irányaiban az elmenőben érkezőket és az érkező lelkeket elmenőben, idegenek és ismertek között ismeretlen ismeretségekkel. Szalmaszállal áttekert üresen dobogó szívek előtt, mögött, bennük, általuk, értük és utoljára az Ön az énbennem az Ön nagyság hiányában, ami mindenki másnál előrébb tör, de csak segítő szándék markolattal körbevésett szív kalitkájában! Láthatatlanul tettetve, de látható bájjal elárulva magát, kilép a saját színháza színpadára, de valahogy mégis titokban!
