A Sipőcz Kristóf felhasználó összes verse >>>
Égzuhanás
Más vágyam már nincsen,
csak túljutni az univerzum
másik szegletébe, hol megértéssel
kis doktorok gyengéden
betesznek egy gépbe,
hogy testem sütkérezzen
gyógyító zöld fényben, lábam
s pillérem életekre megpihenjen,
feltöltődjön sejtszinten, és éhen
ne legyen tere gyulladt érzeteknek!
Addig csak maradnak itt ígéretek,
az mindenkinek oly könnyen megy,
fájdalom hét éve szétvet, kiszolgálom
én mindet, legyek jó mindig csak erre,
panasz már nincsen, megtanított: mindegy,
sírni csak csendesen, könnyek mögül
mosolyogni mindenkire szépen, kedvesen.
Mert a semmi baj érzésére
milyen rég nem emlékszem,
meg se tudnám mondani,
mikor volt ideje jól élni és mozogni,
az egészség semmijében - a rácsok előtt,
s mégis mindenben: az életet falni, élvezni.
Felelősség az teljes, néhány éve kitartást
emleget, kínom érte volt csendes, mára
teljesen kiégtem, talán már lelkem sincsen.
2020. május 21.
