A Sipőcz Kristóf felhasználó összes verse >>>
Szerelmi vessző
Érintésed lángja szívemnek
becsapott szerelem zokogta,
ősrégi vágya, mert nem volt
jelen magaddal terhelt szíved
a mába, kobakod tetted nevetve
homokba újra, midőn fránya
hitvesedként rákkal estem kútba.
Lefut az utolsó paradigma,
világot is megváltják addigra,
se jó ebédem, se jó alvásom,
feslik már kezében korbácsom,
szavaimat issza, elfelejti másnapra,
nagy ég, én csak végemet vágyom!
Szerelemnek vesszeje, hová tegyelek,
nem is sejtem, éji fájdalom áztatta,
hófehér párna, tedd ide, tedd oda bő
helyen az ágyra, reggelre újra megszárad.
Szívvel szeretni egy vétkest bűn-e, meglehet,
de soha nem hittem a közhelyes gyűlöletben,
csak elromlott lélekben, mi mást is megront,
s elveszejt, ha setétjét nem ismered idejében fel.
2019. június 4.
