A Ágoston Tibor felhasználó összes verse >>>
Ősz az avarban
Ősz az avarban........
Virágok nyíltak az útszélen amerre jártam,
daloltam ifjú boldogságomban.
Nem törődtem azzal,hogy a világ kerek,
nekem lapos volt,és néha meredek.....
Mindenkit boldognak láttam,mert boldog
voltam én,egy lányt szerettem,kinek
szive az enyém.Barangoltunk a boldogságunk
mezején,a napnak legszebb delén.
Csak ketten voltunk,senki más,nem láttunk,
nem hallottunk mást,csak egymás sóhaját.
Aminél szebbet elképzelni se lehet,a boldogság
elérte szerelmes szivünket !...
Te mondtad,ölelj,miénk a világ,én öleltelek,
hallgatva dobogó szivedet.
Senki nem lehetett boldogabb,ezen a föld kereken,
ami nekem lapos volt és néha meredek.....
Utam visszavitt a régi avarban,hol a virágok
sáppadt szinei emlékeztettek arra,hogy
Valahol itt,a boldogság kerülgetett minket,
amit elfújt a szél,mint a sárga leveleket !...
Ágoston Tibor
