A Ágoston Tibor felhasználó összes verse >>>
Homo sapiens
Homo sapiens
Furcsák vagyunk mi emberek,
Összetételünk zavaros egyveleg.
A külömbséget csak úgy tudjuk meg,
Ha megismerjük a másik felet...
Életünk nem más mint bonyodalom,
Megérteni egymást,nagy fogalom.
Százféle génekkek jöttünk-e világra,
Nem látunk bele a másik agyába.
Ismeretlen erő vonz minket egymáshoz,
Szerelem vagy szükség,mindennek a
Vége, a szeretkezés,ami nélkül nincs
Kielégülés,megnyugtat az érzés !
Természetünket örököltük heted
Íziglen,vagy talán még sokkal régebben.
Lehet közöttünk elvetemedett gyilkos,
Vagy örök szerelmet valló szálhámos.
Elitélni bűneiért senkit nem lehet,mert
Magunkban hordozzuk mások bűneiket
Amiröl senki nem tehet,kérdés,ki kérte
E világra jövetelünket ?
Pálcát törni valaki felett, mielőtt ismernéd,
A benne lakozó lelket, ami nem érti
Az egész cselekedetet,ő csak alanya
Egy boldog percnek !.......
Büszkék vagyunk magunkra mint
Ember,ki mindent elkövetett,hogy
Kényelembe élhess,szemet hunyva,
Földünket pusztító káros kufárokra.
Földünk sír,nagy könnyeket hullatva,
Erdőink kiirtva,folyóink kiapadva,
Levegő ártalmas a szervezetre,elsüllyedünk
A magunk kreálta szennyben !....
A kérdés az,a hiba hol keletkezett ?
E kérdésre soha nem lesz felelet,
mert pénz van, mindenek felett ,
Ami korlátozza kapzsi életünket.
Visszatekintve a múltra e föld kánaán
Volt,Isten adta,hogy békében éljünk rajta.
Gyarlóság uralja életünket ami olyan
Rövid,elillan mielőtt észreveszed !...
Ágoston Tibor
