A Ágoston Tibor felhasználó összes verse >>>
Pocahontas balladája
Pocahontas balladája ( igaz történet )
( Ágoston Tibor )
Kora hajnal volt még,az erdő világa csak
lassan ébredezett,mikor egy korán kelő
indián harcos a tenger felé nézett.És amit
ott látott,nem hitt szemeinek, az ámulattól
majdnem hanyatt esett.Hamarjában riadót
fújt,mire az egész tábor felébredt.
Három hatalmas vitorláshajó amit ők
még sosem láttak,amiröl furcsaruhájú
emberek kisebb csolnakokban szálltak.
Nagy volt az ijedelem,az egész indián
sereg hamarosan a parton gyülekezett,
a csolnakok lassan közeledtek.
Ezerötszázas évek körül indiánok lakták
ezt a gyönyörű vidéket amit Paramount
törzs telepített be.Élükön a Powhatan
Chief,aki messze környéket tulajdon
birodalmának tekintette,amit kész volt
megvédeni utolsó embere vérével.
Az indiánok már tudták,hogy most valami
történik amit ők még eddig soha nem láttak.
Elképzelni sem tudtak egy másik világot.
Álltak a parton álig fegyverben izmos
harcosok még csak a szemük se rebbent,
a vezényszóra vártak,ha a fegyver eldörren.
A hajósok Angliábol jöttek,a katonák kik
felfedezni jöttek a természet új birodalmát.
Az angol egyesült királyság féltékenykedett
a Spanyol és Portugál flottákra,kik széles
kőrben kebeleztek be az új Világ részein
amit csak találtak és nem válogattak.
Az Angol felfedezők élén John Smith aki
mint kapitány díszes egyenruhájában
úgy nézett ki mint egy szinpadi bonviván.
Emberei magas csizmákban vassisakban
sokféle fegyverzettel többet még képzeli
sem lehetett.A csólnakok elérték a partot
Szemtől szembe! Kritikus pillanat mikor a
legkisebb mozdulat halált hozó határozat.
Mindkét részről nagy volt az aggodalom
nem értették egymást az volt a legnagyobb
gond.Ingerűlt szemekkel vitába eredtek,már
úgy nézett ki a helyzet egyre nehezebb lett
.Az angol tiszt törte meg a csendet, intett
két legénynek kik egy nagy ládát a törzsfönök
elé tettek.Aki nem tudta mi az,idegenkedett
tőle míg egy katona feltárta egyet mást
kiszedett belőle.Volt abba minden tükörtől
kezdve mindenféle hasznos kellékekkel.
Egy kis időre az indiánok megnyugodtak,
örültek a sok csecse becséknek főképpen
ami őket érdekelte a katonák fegyverzete.
Amiket nem igen akartak mutogatni,mert az
indiánok nem tudták a katonák szándékát,
amit ha megtudnák megszünne a barátság.
Nemsokára előjöttek asszonyok,gyerekek
az angolok kitalálhatták,hogy ezeknek itt egy
csodálatos életük lehet.Mindenük megvolt
boldogoknak néztek,apraja,nagyja az egész
indián településnek.Egy fiatal lány volt köztük
feltünő szépsége a törzsfönököt dicsérte.
Princess Pocahontas szépségét mindenki
bámulta,legfőképpen John Smith aki nem tudta
szemeit levenni róla.Tetszettek egymásnak
amit nem titkoltak,rövidesen egész közeli
viszonyba voltak,ami sem az indiánoknak
sem a többi tiszteknek nem tetszett.
Sőt már annyira mentek,üzenetet küldtek
az angol kormánynak leváltását kérték a
Kapitánynak.Hónapok teltek míg a válasz
megérkezett, közben munkálatok kezdődtek
a tervek szerint házakat,templomot építettek
az indiánok egyre nagyobb haragra keltek
Nem kellett sok idő indiánok látták a helyzetet
az angolok nem látogatóba jöttek végképp
letelepednek.Egy nap fegyver dördűlt egy
indián meghalt,ami vért kivánt, a telepesek
magas barikádokat építettek és a harc egyre
mindennapi lett.Beállt a tél ami a vesztük lett.
Egy nap az indiánok elfogták a kapitányt
vallaták sokáig semmit nem tudtak kivenni belőle,
a mágusmen mondta, az ördög lakik benne.
Összegyűlt a tanács,mitévők legyenek a többség
döntött,John Smith fejét kérték,hogy a birodalmat
megmentsék,a betolakodókat elűzzék.
Princess Pocahontas könyörgött apjának,vegyék
az ő fejét engedjék szabadon az ő szerelmét.
A nagy fönök két tűz között volt,szerette a lányát
ugyanakkor tartani kellett a renoméját.Végül a
határozat az lett,elengedte a katonát és nagy
fájdalmában más út nem volt,kitagadta a lányát.
Végre megjött a hajó az utánpotlással és az
új kormányzóval,ki átvette John Smith szerepét.
Ettől kezdve minden megváltozott,az új hajó
több családott hozott,élelmet átvészelni a nagy
telet.Pocahontas szerelmét visszaküldték
Angliába eljött az idő a fájdalmas búcsúzásra.
John Smith kapott egy fél napot,hogy szerelmétől
elbúcsúzhatott.Ami a legfájdalmasabb volt az
indián lánynak aki nem értette az idegenek
szokásait,bírálatait.Valami volt amit senki nem
tudott,hogy Pocahontas várandós.Szerelme
igérte visszajön érte,egybekelnek örökre.
Az indiánok lassan megbékéltek látták,hogy
a nagy túlerővel,modern fegyverekkel nem
vetélkedhetnek.Tanultak sokat az új Világ
szokásaikból ami részben megváltóztatta az
életmódjukat,de legfőképpen csak egyet akartak,
megmaradni ősi hitüknél indiánoknak.
Az új kormányzó a települést ötszörösére
fejlesztette,amihez fogott minden őt dicsérte.
Egy valami volt ami bántotta,Pocahontas jelene,
az indiánok akartak tenni valamit ellene.
Elhatározta elküldi a lányt egy másik településre,
közölte vele,szegény lány megvólt ijedve.
Megvolt ijedve mert egyre idegenebb lett
minden körülötte.A kormányzó megnyugtatta,
hogy jó kezekben adja álltala ismert biztonságba
Eljött a nap,a hajóút két napig tartott a település
sokkal nagyobb volt.Az ottani kormányzó,John Rolfe
aki a lányrol már mindent tudott,kedvesen fogadta.
A princessnek saját háza lett,szolgállót,nevelőt
kapott mindent a kedvére tettek.Tanították a nyelvre
írni,olvasni és főként az angol modort elsajátítani.
Szép ruhákat kapott s neki minden furcsa volt.
Legfőképpen azok a cipők amikhez nehezen szokott
de úgy érezte az ő rangjához mindenki igazodott.
Egy valami ami nagyon bántotta a szivének
fájdalma amit egyre jobban érzett ahogy a
szive alatt az a kis lélek mozogni kezdett.
Pocahontas indián ösztöne tartotta benne a lelket
amit soha el nem feledett,sőt az az érzés benne
a sok idegen között,jobban kiéleződött.
Tanult mindennap rendületlenül és az angol
nyelvbe egészen belejött.Gyakran ment ki a
szabadban imádta a természetet nézett fel az
égre madarakhoz beszélt,kérte őket vigyenek
hírt az ő szerelméhez akiről álmodik minden
éjjel amit ő nem értett, miért történt meg.
Egy nap közölték vele tanulnia kell a hitet,
felkel vegye a kereszténységet.Megismerkedett
a bibliával és a sok furcsa ceremoniákkal,amik
nem sokkal külömböztek az indián szokásokkal.
Rebecca nevet adták néki amit időbe tellet
megszokni,minden vasárnap templomba menni.
John Rolfe a telep kormányzója fiatal tehetős
ember,az angol kormányban tekintélyes helyet
foglalt el.Gyakran látogatta meg Rebeccát aki
szivélyesen fogadta s a szavak között tudatára
adta,hogy az ő szivében még mindíg John Smith
foglalja a helyet akit soha el nem felejtett.
Amit a kormányzó tudott,de nem hagyta kihülni
az alkalmat remélte,hogy a princess egy nap,
feladja a reménytelen vágyódást egy kalandor
után.Igért neki boldog jövőt az angliai birtokán.
Örökbefogadja jövőbeli gyermekét,mindent igért
mert azok a szemek éjjel,nappal kisértették
.Eljött a nap,Rebeccának fiugyermeke született,
akit John névre kereszteltek.A fiu hasonlított az
apjára,habár a szemei az anyjáéra.Nagy volt az
öröm,a kis fiu csodálatos mosolya az egész
telepet meghódította.Rebecca gondolkodott,mit
várhat az élettől,a reménytelen jövőtől.
A kormányzó tett egy utolsó kisérletet,hatalmas
virágcsokorral lepte meg a kis angol hölgyet.
Mert a halvány kreol bőrétől eltekintve senki nem
kételkedett volna egy jómodorú angol hölgybe.
Rebecca beadta derekát,elfogadta a kormányzó
ajánlatát, Pocahontas kormányzó felesége lett.
Most már együtt jártak a szabadban,hármasban
csodálták a természetet az állatsereget amikről
az indián lány véghetetlen történeteket mesélt a
férjének.Aki boldogabb volt mint valaha mert Rebecca
volt az ő álma.Nemsokára úgyhatároztak visszamennek
végleg Angliába az ős hazába.
Princess Pocahontas kérte férjét mielött elmennének
engedje meg,hogy gyerekével az apjához menjenek
John nem akart menni elengedte feleségét aki
sok ajándékokkal halmozta el a nyugati part híres
indián főnökét.Rebecca nagy kisérettel érkezett,mindenki
csodálta milyen nagy tiszteletnek örvendezett.
Powhatan csief a Paramount indián törzs főnöke
alig merte megölelni lányát a gyönyörű szép köntösbe.
Könnyek csordúltak mindkettő szeméből.
A viszontlátás boldogabb volt mint valaha,Rebecca
fájó szívvel emlékezett régi barátokra.Mikor a hajó
elindult a partról Pocahontas tudta a jó utat választotta.
Megkezdődött a készülődés a nagy hosszú útra,
mikor majd Pocahontas tiszteletét a nagy angol
királyi család előtt megadja.Sokat hallott arról amit
ott fog majd látni,képzelete nem hagyta nyugton mert
amit eddig látott,az ő szerény világában az is túl sok
egyszerre befogadni felzaklatott gondolatában.
Nagysokára a hajó megérkezett az angol kikötőbe.
Mielőtt kiszáltak volna Rebecca szemlélte a környéket
amit a hajóról látott,nem hitt a szemének hatalmas
kőházak,tornyok,hidak és a sok cifra öltözetű népek.
Hintóval érkeztek meg a férje birtokára ahol az ámulat
betetézett minden elképzelést Rebecca boldogságára.
Kellett egy pár nap míg kipihenték a fáradalmas utat,
a lakosztály amit kapott felülmúlt minden gondolatot.
Kisfia John is boldog volt hatalmas park a ház mögött
ami tipikus english garden volt.Anyja nem engedte őt
ki a kezéből e fiu volt az egyetlen aki emlékeztette őt
a régmúlt de felejthetetlen fájó szerelméről.
Rebecca gyönyörű ruhát kapott a bemutatkozóra
nagy kalapot a fejére,úgynézett ki,hogy a királynő
is megirigyelhette vólna érte.Westminster Abbey
volt a hely,hatalmas gótíves terem,ahol a hosszú út
vezet a király trónjáig,kétoldalt a Lordok sorakoztak
kik ő előtte mélyen meghajóltak.
A bejelentő szónok koppantott botjával,hangosan
kiáltotta:Princess Pocahontas rebecca Rolfe! MIkor
Rebecca elért a király trónja elé,mélyen meghajólt,mondta
-Üdvözlöm fenségeteket a hatalmas Paramount indián törzs
nevében,fogadják el az ajándékokat amiket apám,Powhatan
csief küld tisztelettel,békés megértésben.-
Az egész terem előkelősége tapsolt,éljenzett miközben
szolgák hozták a sok ajándékokat amiknek legtöbbje
különleges állat volt.Megtörtént a nagy nap mindenki
boldog volt,Lord John Rolfe feleségére nagyon büszke volt.
Teltek a napok vendégek egymásnak adták a kilicset
mindenki ismerni akarta az indián Princesst.
A kicsi John már lassan négy éves lett,mikor egy nap
jött egy váratlan üzenet.Mitől nagyot dobbant Rebecca
szive,legfőképpen John Rolfe volt nagyon megdöbbenve.
John Smith küldte az üzenetet szeretné látni a kis gyereket.
Az érzelem még nem teljesen gyógyúlt be ami Rebecca
szive körül kószállt,ami gyakran visszatért emlékezetében
.Lord John Rolfe tudta mindég,hogy felesége,hogy érez,
szerette Rebeccát nagyon,méghozzá annyira,hogy adott
neki egy lehetőséget,azt akarta,hogy a felesége igazán
boldog legyen és ha ő akarja visszamehet hozzá megérti.
A princess döntött,mielőtt még találkozott volna szerelmével
a férje aki igazán szereti őtet,akit el nem hagyna soha többet.
John Smith és Rebecca a kertben találkoztak,végignézett
azon a nagy emberen akiben nem látott most mást csak
egy kalandort aki ha igazán szerette volna minden másképpen
végzödött volna. A látogatás meglehetősen rövid és hideg
miután Rebecca rohant vissza férja karjaiban aki már tudta,
hogy szerelmét örökre magáénak mondhatja.
Lord John Rolfe és Rebecca kiket az Isten megajándékotott
még három gyerekkel,boldogan éltek a hatalmas birkokon.
Az indián Princessből előkelő angol lady lett,akit befogadtak
a nagy társaságok és kedvence lett széles kőrben mindenkinek.
Az indián Princess nem élt hosszú életet de a neve és története
megmaradt örökre a történelembe.
