A Ágoston Tibor felhasználó összes verse >>>
Ültünk a padon
Ültünk a padon....
Ültünk a padon szótlanul.....
néztük egymást
változatlanul.Szerettem
volna kitalálni a gondolataidat,
lehet te is azon
morfondíroztál ez idő alatt.
Szívnélküli szerelem az életed,
sohasem tudtam,hogy
higyjek-e neked.
könnyelmű szerelmednek hamar
kialudt a lángja,futottál más
után hamarjába.
Eljött az utolsó alkalom,
mikor én mondtam nemet neked,
arcodon láttam a kínt, ami
megalázott téged.
Nem birtad el,hogy valaki
ott hagy téged.
Magamba ülök azon a padon,
elgondolkodom a múlton.
Tudom,hogy szerettél,mert mindég
visszajöttél.Vágyódtál
utánnam,lángolt a véred amit
kioltottam néked.
Szerettem volna belelátni lelkedben
megzavarodott érzelmek
rengetegébe.
Magad sem tudtad,mit akartál
kerestél valamit amit soha
nem találtál.
Elkallódtál az emberiség rengetegében
magamat vádolom,hogy nem
tartottalak vissza időbe.
Ha lehetne,letörölném könnyeidet
átölelnélek és soha el nem
engednélek
Ágoston Tibor
