A Hortobagyi Nora felhasználó összes verse >>>
Ebédidő
Kopog a kés meg a villa a tányéron,
mint egy felbolydult hangyaboly, állítom.
Zeng a tér, a csend nem remél...
Jár a száj, rág a fog, mozog az állkapocs.
Kinyit, betesz, rág és beszél, nyel, beszél..
32x? Nem én!
Korgó pocakkal érkezel:
Kikéred, megveszed, megeszed, leteszed...
kilépsz az ajtón és újult erővel létezel.
Magyar ember evés közben nem beszél?
Érvel, mímel, hallgat, figyel, zenél...
Hálát adok az ételért, ami nélkül a lélek nem zenél!
