A Béres Angelika felhasználó összes verse >>>
Kavalkád
Az összes emlék megfojt és lehúz a mélybe,
Fognám a kezed, de te elengedtél végleg.
Minden szónak súlya van és átvágtál már százszor,
Töretlenül hittem benned, de tudom már, hogy kár volt.
Nem maradok többé.
Miért nem vált köddé,
Bár most jött egy új személy,
Kiben született egy új remény.
Te voltál ott, mikor úgy éreztem, nincs ki út.
Miközben magamban, megvívtam a háborút.
Láttad, amit más nem, mi a szívemen ég,
Ezzel bizonyítva azt, ilyen egy példakép.
Fejemben sok kérdés, bizonytalan utak,
Szívem folyton csak egy dolgot kutat,
Kövesselek-e téged, mi lesz majd holnap,
Olyannak látsz te engem, amilyen valóban vagyok - jónak?
Már nem vagyok biztos, már csak árnyék vagyok,
Már rejtély, hogy milyen nyomot hagyok.
Feledés vagy maradás, ez a dolog emészt,
Csak remélni tudom, hogy ér ennyit az egész.
