A Csatári Andrew felhasználó összes verse >>>
Árnyékdal
És újra megátogattál régi barátom
Rég bandokoltál erre, talán örültem neki
Erre nem nyitnám ki a legdrágább borom
Nem invitállak többé nálam maradni
Bár sose hivtalak, magadtól csak megjelentél
És nem szamított neked ha a lelkem széttöréd
Most színesre festem a ház falára vetett
Lomha és bús ködben álló árnyékom
Mondd használod te a gyönyörű színeket
Mert mióta bekopogtál csak sötétet látok
Hagyj már el kérlek hisz van kit szeretnem
Rád nem pazarlok hisz övé mindenem
Nagy a zsivaj,élettel teli zajok körülöttem
Valahogy meg is csak a csöndet hallom
Ebben a kínvilágban sírva kell élnem
Tovább lépek, én és a színes árnyékom
Te oly csodás vagy nékem kedves
Ha elindulnék mire mennek nélküled?
Még is elhagysz hogyha tovább lépek
De ez rendjen van, én megértelek
És te mikor hagysz el régi barátom?
Meddig tartod bennem a poklod?
Dolgozzon csak Ásó, kapa , nagy harang
El megyek hát én!Rám fér egy új kaland
