A Dufek Zsófi felhasználó összes verse >>>
Emlék
Egy kellemes, csendes nyári estén,
A csillagok táncát figyelvén
Azon gondolkodám..
Milyen is lehetett megboldogult apám?
Azt mondják szemei akár csak az enyémek,
Nagyok, csillogók és leírhatatlan kékek,
S, hogy hajunk színe is egészen hasonló
Kár, hogy egyetlen képemen neki már őszbe hajló
Nem sok maradt emlékbe nekem
Egy képfoszlány csak mi megrekedt bennem.
Hogy igaz-e? Azt megmondani nem lehet
Csak azt tudom, hogy nagyon nevetett.
S szeme sarkában a kedves szarkalábak,
Mintha lassan kisimulni látszanának,
Édes hangja betöltött mindent
Teret időt és a végtelent.
Alig voltam talán csak kettő
Mikor elvitte egy csúnya karácsonyi szellő!
Kisgyerekként talán fel sem fogtam,
Hogy igazán boldog utoljára akkor voltam,
Mikor kék szemével rám tekintett
Csak arra emlékszem, hogy nagyon nevetett.
