A Dékány Ferenc felhasználó összes verse >>>
Újra kérdezem.
Meddig tart?
Kérdeztem egy korábbi versemben.
Ez a kérdés újra erősödött a lelkemben.
Meddig tart a gyűlölet, a vádaskodás?
Ami elszomorít, lett egy világszokás.
Az igazat eltiporni, szót beléfolytani,
Az ember agresszív oldalát mutogatni.
Nincs elég intő példa? Ez nem elég?
A sors keze világot jár, Ébredj Emberiség!
Újra itt a tavasz éled a természet,
A sok szín varázsa rabul ejti a nézőket.
A fák lombkoronája mellett megjelent egy másik korona,
Mely szedi betegeit, az életet tiporva.
Könyörtelen szedi bőven áldozatát,
Csendesen teszi nem hallani szavát.
A beteg ágyon az emberek jajgatása,
Hallatszik az Istenhez történő segélykiáltása.
Ébredj Emberiség!
Űzd ki szívedből a gonoszt,
Hiszen látod ez egy szörnyű járványt hozott!
Ez volt a gőg, az Isten tagadás ára,
Fordulj Istenedhez, kulcsold kezed imára.
Kérd segítségét, hogy elmuljon e szenvedés,
Újra úgy ragyogjon a Nap, mint nem oly rég.
