A Dékány Ferenc felhasználó összes verse >>>
Advent és Karácsony
A fák levetették nyári ruháikat,
földre dobva,
Mint aki siet valahova,
A télnek ajánlják csupasz ágaikat.
El múlt az ősz szele
Itt az Adventi várakozás ideje.
Elő jön a gyermekkorom emléke
a behavazott utak szépsége.
A téli hideg, zúzmarát csalt a fákra,
Az emberek szívesen vannak a meleg szobába.
A szívek ajtaja kitárul,
A Messiást várjuk határtalanul.
Elűzzük lelkünkből a gonoszt,
Az idő teltével járványt hozott!
Most a harangszó hívása
Nem szólít éjféli imára.
Aki a belső emberével megbékél,
Érzi hogy szeretet van Istennél.
Várjuk a Fehér karácsonyt,
Lelkünkben a bűnbocsánatot!
Hol vannak azok a régi szép Karácsonyok?
Amikor a behavazott utakon is megteltek a templomok
Dacoltunk a zord hideggel,
A szívünk megtelt szeretettel.
Mint pillangó szállt virágról virágra,
Úgy röppentek el az évek,
Lassan előjönnek a gyermekkori, karácsonyi szép emlékek.
A Szent Estén meghittség szállt a szobába.
A a karácspnyfa fénye mellett, szőlt az ének imádsága.
íMenyből jött az angyal, aki elhozta a karácsony üzenetét,
Térj Istenhez bűnös ember, és élvezd az ünnep szépségét!
