A Krisztinka felhasználó összes verse >>>
Ballada az elmúlásról
Ember, ki tegnap még nem éltél,
Ma még vagy, de talán holnap halsz,
Az egész életed rettegés volt, féltél,
S majd sírodban emlék nélkül maradsz.
Hisz a földhöz mindig hozzáragadsz,
Nem érdekel semmi téged, csak a pénz,
Bàr azzal sokat előre nem haladsz,
Hisz egyszer elmúlsz, bármit is remélsz.
Nem mertél szállni a világban,
Gátlásaid elnyomták tehetséged,
Emiatt sosem hittél magadban,
És nem volt sem vagyonod, sem életed.
Egész életed mások szerint élhetted,
A megfelelés mindenkinek elenyészt,
Nyamvadt lelkedet végig féltetted,
És már véged van, nincs az, mit remélsz.
Nyakadon érzed a halál kötelét,
Félsz, rettegsz, elkap a frász,
Szemed alatt a szarkaláb sötét,
És a családban már kitört a gyász.
Ám ha elkezded élni életed, egy fohász
Majd segít és szépen lassan éldegélsz,
Földi életed olyan lesz, mint a topáz,
Minden nap feltámadsz, minden nap remélsz.
Ajánlás
Ezért ember, ki ezt olvasod, vigyázz,
Mert eljön az a nap, amelyen csak henyélsz,
És mindazok ellenére, hogy néha felállsz,
Nem marad számodra semmi, csak remélsz.
