A Krisztinka felhasználó összes verse >>>
Életem
Angyalként érkezik mindenki a földre,
S hip-hop, biz' ördög lesz belőle.
Elfelejti, hogy mindenki egyenlő,
S hatalma mindenkinek elrettentő.
Az apák csak megalázzák lányukat,
Főleg, ha csak úgy nevelik azokat,
Nem törődve lelki világukkal
Szapulják őket szidásukkal.
Mást sem hall az ember, csak azt
Mennyire hülye, s ez nem nyújt vigaszt.
Ezt hallottam sajnos egész életemben,
S leéltem sok évet tiszta félelemben.
Nem tudom, mit jelent szeretve lenni,
Viszont azt tudom, mit jelent kikapni,
Verést kapni, ha lélegezni mersz,
S még nagyobbat, ha visszafeleselsz.
Sosem tudtam, milyen dalt hallgatni,
Dalt, mely nekem szólt nyugtatni,
Nem tudom, milyen mesével aludni,
Tudom, milyen anya nélkül sírni.
Első emlékem, ahogy anyám képét
Magamhoz szorítom, s a fájdalom széttép,
Hisz anyám tőlem távol lakik,
Rólam ő nem gondoskodik.
Apám elhagyott, mikor meg sem születtem,
S mikor először felhívott, tíz éves lehettem.
Nem szól hozzám, mert átvert, hazudott,
S én kérdőre vontam, miért csak álltatott.
Nevelő apával nőttem fel eddig,
Ő azonban nem velem törődik.
Húgomat pártolja minduntalan,
S szid engem, bármi van, szakadatlan.
Nem élhetek teljes életet,
Nekem ugyanis szórakozni nem lehet.
Csak azt hallom, mekkora kurva vagyok,
Ha egy szoknyát néhanapján magamra kapok.
Nem találkozhatok a barátaimmal gyakran,
Ilyenkor egy-egy pofon elcsattan,
Húgom azonban csatangolhat estig,
Nekem haza kell érnem este kilencig.
Nem születtem szenvedni, míg élek,
Nem születtem rettegni, de félek.
Fogalmam sincs, ezt még meddig bírom,
De egy napon idegeimet szétszakítom.
Minden este sírva alszom el,
Várom, hátha valaki átölel,
Egész nap mutatom a szépet,
S festek egy széttört szívre egy épet.
Mindenki azt hiszi, de vidám vagyok,
Legbelül azonban tombolnak a fagyok.
Elhagyták szívemet az üres érzelmek,
S kitöltenek minden teret a félelmek.
Nem merek megbízni senkiben,
Engem már minden szó megvisel,
Egy rossz mozzanat hagy el valakit,
S belőlem az egy életet kiszakít.
Nem érzem magam biztonságban,
A magányt keresem a társaságban,
Meghalok, ha egyedül kell lennem,
Nincs senki, ki segíthet nekem.
Minden nap egy vágy él bennem:
Az életemnek véget kell vetnem.
Csak egy a gond, gyáva vagyok,
S kést magamba szúrni még nem tudok.
