A Albert Teréz-Lilla felhasználó összes verse >>>
Csodaváró
Kerestem aranyat, ástam a földet.
Volt egy csillagom, mit átok követett.
Másztam nagy hegyeket.
Kergettem álomképeket.
Szerettem balgát, idegent.
Gyűlöltem szülőmet, mert világra engedett.
Megtaláltam helyemet, mégis futottam.
Felhőn repültem, célomhoz közelebb
még akkor sem jutottam.
Beszédet, szépet hiába mondtam.
Hurcoltak engemet, ellen mégsem álltam.
Olvastam könyveket, verset is tanultam
utam bennük mégsem találtam.
Hátha meghallgat: fohászt mormoltam.
Szárnyaim letörték, s mégis
egyre magasabban szárnyaltam.
Kés is járt nyakamnál.
Mást jobban féltettem magamnál.
Eledelem sár volt, néha mennyei lakoma.
Engedtem mindenkit, szerény kis házamba.
Szaladtam hétfejű sárkánnyal nyomomba.
Valamire vártam, szivárvány lábánál.
Fütyültem világra, fának zöld ágánál.
S mégis jött csoda, sűrű ködbe burkolózva.
Széttárta karját, nagy örömet hozva.
„Itt vagyok, mert vártál”; ezt mondta.
Örültem, vigadtam, szárnyaltam magasba.
S aludtam zöld fűben, daloltam madárral,
Táncoltam esőben, szédültem világgal!
Szerettem igazat, találtam aranyat!
Tanultam tudományt, s megleltem hazámat.
2011. 02. 21
