A Albert Teréz-Lilla felhasználó összes verse >>>
Ülök a vonaton
Ülök a vonaton, némán,
S gondolkodok mélán.
Fülembe zúg a zene,
S forog a vonat kereke,
Mögöttem már sok kilométer,
fejemben már megint a tetraéder.
Odakint tél van, ámbár nem látszik,
mellettem egy apa gyerekével játszik.
Ahogy rájuk nézek
furcsa emlékeket idézek.
Óh, mintha csak ma lett volna…
Öcsém s én rosszalkodtunk a vonatban.
Anyám csitítgatott.
Apám…apám velünk játszott…
így hát anyám is mosolyogni látszott.
De ma már nem így van.
Egyedül vagyok a vonatban.
A vonat kereke forog…
Én pedig magam vagyok.
2007.01.06.
