A Heged Anna felhasználó összes verse >>>
Érzem a kis szikrát fejemben
Érzem a kis szikrát fejemben:
Vég, apró fájdalombuborék.
Látom már eljött az este,
Búskomor, bánó alkonyég.
Mégis a lámpák tovább égnek,
Búgják, ők bizony nem félnek.
De Engem csak tovább vakít
E vad tánc, piruló sokaság.
Csakis bánt, tör és elhajlít
A futó foton-kavalkád.
Csak a hűvös szél kellene.
Kis magány, szent sötétség,
Hogy kifújja bágyadt fejem.
Angyalomat szépen kérném,
Oltson le minden egyes fényt;
Ne láthassam a város helyét.
Nem kellenek árnyékházak,
Sem az aszfaltnak törése,
Sem ez az emberi mágja.
Csak a hideg érintése.
Képzelek elveszni tengerben.
Hullám felcsap, kék elborít,
Amint harcolok halál ellen.
Akarni élni, tovább tolni
Végleges, eldöntött végem.
Csak képzelet. Itt a béke
Az úr, bár magam nem lelem.
Csendbe csak a lámpák törnek
Kis csipkedő kellemetlent;
Könnyező csillagszöget.
