A Heged Anna felhasználó összes verse >>>
Egy magányos este
Újabb pillanat magam -
Egyke. Ez lettem örökre.
Még mindig reménykedem,
Hogy lesz valaki melletem.
Csak hiszek, megkötve,
Hogy ez így nem marad.
Vágy burjánzik, a hőség.
Érzem a hullám jeleit,
És engedem, hogy elvigyen
Engem innen messzire.
Játszom, hogy engem is
Akar egy hős legény.
Emlékszem Rád. Akartam,
Hogy akarjalak, hogy együtt
Legyünk többek, vadak.
Vártam, hogy megragadj,
Legyek vágyódó derű,
Szeretőként elolvadjak.
Mégis, most gondolva,
Nincs bennem csak kín,
És a kosz a kezeden,
Amint nyakamat tekered
Magad felé, csakis
Magadért, kórosan.
Ahogy én ezt engedem,
Mert az itallal tompa
És könnyű lettem.
Kezem feléd tereled,
És én csak a borra
Gondolva merengek.
Hogy veszthetted el
A fejedet ennyire?
És én miért hagytam?
Minden kinn maradt,
Én meg néztem mindezt,
Csak ültem meredten.
Még koszosnak érzem,
Kezem kéjtől ragacs,
Pedig Csak tiéd volt!
Csak a tiéd szólt,
Béke csak Rád maradt!
Nekem csak kényszer.
Egyetlen magányos este.
Lehet, nem is emlékszel,
Mennyire egyedül voltam
Veled az árnyak alatt.
Mondom magamnak elégszer:
Megtörtént. Ennyi, vége.
Mégse engedek, a képek
Újra, újra felbukkannak,
Az emlékek felégnek.
Bűnös, poros lettem érted!
És te itt hagysz egymagam,
Örök magánytól félve!
Tudtad, hogy mit teszel?
Ha nem, még hány lecke kell?
Hány lány volt még, akit
Bemocskoltál, szárnyait
Letépted, test-szerelemmel?
Mit tettél még? Mond meg!
Nem fogok beszélni veled.
Nem akarok, nem is merek.
De mégiscsak megfogott,
Mennyire nem gondolsz,
Más nem jut eszedbe.
Pedig nem vagy szörnyeteg.
Helyetted hősökről álmodok.
Igazi férfiak, kik vágya
Egyedül, csakis én vagyok.
Nem kellek koszos árnyak,
Istenek helyett a való.
Csak tovább ábrándozok
