A Heged Anna felhasználó összes verse >>>
Nézem a kezemet
Nézem a kezemet.
Fáradtnak tűnik,
Kicsi, törékeny
Gipszforma ágak.
Tenyeremen
Ráncok szállnak,
Fakó lilában,
Zöldben remegnek.
Körmöm metszett,
Mélyen vágva
A gyenge húsba.
Mintha beteg
Lettem volna,
Az ujjpercek
Sötét árnyak;
Bütykös szemek.
Ez a régi seb
Még mindig
Nem múlt el.
Mintha már éltem volna.
Munka sínylette lelket,
Kemény érdes kezem
Nagy múltat sugall.
Pedig még nem éltem.
Még nem dolgoztam.
Nem borzongatnak
Fel régi emlékek.
Én sem értem meg,
Miért lóg ily halottan,
A karomra ragasztva
Ez az izomköteg.
Miért nincsen rózsás,
Tiszta szép alakja,
Mint más fiatalnak,
Aki ugyancsak próbál.
Hideg acélként
Érzem tenyerem.
Körömágyam
Kékes, merev
Alkonyatként
Szállt le ujjaim
Hegyére.
Szobor-merev
Ízületek,
Rossz elemei
A gépezetnek.
Ránchegyek,
Pikkelyek
Ekézték fel
A rideg földet.
Lila erek
Festik málló
Márvánnyá
Gyerek-kezem.
