A Ercsei Zsuzsanna felhasználó összes verse >>>
Téli éj
Völgynek tenyerében puha hólepel,
Betakar bíborszín alkonyat,
Fenyőcsúcsok csiklandoznak
Előbújó csillagfiakat.
Patak simul hideg jégszerelmeséhez,
Őrködnek felettük vén hidak,
Nesztelen léptek hagynak az éjben
Lassan múló nyomokat.
Ágakról szitál tél dermedt suttogása,
Elbújik az ember, hogy senki se lássa,
Pattog a kályhában elégő gondolat,
Sárgára festi a lángfény a deszkafalakat.
Legyél bár titkokat fejtő, múltat tudó,
Jövőbe látó, teremtő- alkotó,
Ha nem jártál erre, nem tudod, milyen:
A Kárpátok ölén aludni el békésen- csöndesen…
Ősmagyar hegyeknek ősmagyar folyója,
Hol megállunk… s csillagfoltos víztakarója
Tükrében megmutatja
Az arcodat, az arcomat…
Arcod az arcomat.
Otthon vagy.
