A Lingurár Judit felhasználó összes verse >>>
Lányomnak
Mikor megszülettél, oly boldog voltam s vagyok.
Ma mikor ezen sorokat írom,
egyrészt boldogtalan is vagyok.
De eszembe jut édes hangond,
huncut pillantásod,
kis kezeid lágy-puha érintése,
mely nyakam köré fonódik,
huncut kacajod dallama,
mely mosolyt csal arcomra.
A legszebb, leggyönyörűbb,
legokosabb vagy nékem!
A legnagyobb ajándék,
melyet ember megkaphat egy életben.
Valamit, sose felejts el hát kérlek,
az Egyetlen vagy e Föld kerekén,
ki igazán hallhattad szívem dobbánását,
mely érted él.
Igen, TE vagy az drága Kislányom,
hisz nyolc hónapon át szívem alatt voltál.
Soha nem felejtem el mikor megszülettél,
hasamon feküdtél s zokogtam,
hogy milyen csodát kaptam én.
Mikor meghúztad első vonalaidat, zokogtam.
Emlékszem hogyan is fogtad a ceruzát,
s mennyire boldog voltál!
Rózsaszálam,
emlékszel az első napra az oviban?
Mennyire sírtál-kiabáltál mikor elmentem én.
Anya, anya, anya gyere vissza.....
de hisz el sem mentem,
csak ablak alatt bújtam meg s ott vártam én.
Mire észbe kaptunk iskolás lettél,
Bangó Mira Anna 1 a osztályos tanuló,
ki mára egy igazi kishölgyé lettél.
Ragyogóbb tekintetű gyermeket nem is kívánhatnék mint téged,
mert szemedbe nézek s boldoggá-széppé teszed lekemet.
Minden este úgy fekszem s kelek,
csak Te rád gondolok, emlékezek.
Bárcsak újra átélhetném közelséged,
lelked simogatását.
Remélem újból eggyütt leszünk még,
s egymás lelkét varázsoljuk boldoggá ismét.
