A Scintilla felhasználó összes verse >>>
Porcelán
Kerek világ szegletének
mesebeli lénye tán,
Édes álmot szór az ének,
csilingelő porcelán.
Kicsiny háznak átlátszatlan,
üvegtelen ablakán,
Derengő arc, fájdalmatlan,
érzéketlen porcelán.
Fehérjében tükörképem
ó bár egyszer láthatnám,
S én lennék a párja nincsen,
érintetlen porcelán.
Bokor alján kuporogva,
várok míg az est leszáll,
Féltékenyen fuldokolva
vágyakozom, porcelán...
Vágyom rá, hogy tevé váljak,
Hogy szép legyek és ostobán,
Gyűlölhessek, s én lehessek
A te helyedben, porcelán.
Szív nélkül tündökölve
A tiltott, édes almafán,
Világában üdvözülve,
Boldogságos porcelán.
S én ki érez, s satnya test,
a csodától messze száll,
Lelke törik ezer felé,
mint értéktelen porcelán.
