A Szilágyi Zoltán felhasználó összes verse >>>
Mint tavaszi napsütés, fenn az égen
Talán egy kicsit most már fellélegezhetünk,
kikacsint a nap a felhők közül felettünk.
Lekerülhet a nagykabát, sálat dobjuk szekrény aljába,
Önfeledten örülhetünk a tavalyi tavaszi kabátba.
Pacsirta dala ismét száll a széllel,
zümmögő bogarak jönnek a napsütéssel,
s a déli harangszó már messziről hallható.
Oly jó, a szabadban lenni, nap melegét ismét érezni,
oly jó tavaszi szellő simítása, nap sütésének gyönyörű ragyogása.
De amarrébb gomolygó fellegek, viharos kikelet,
fakasztja a könnyet, szorítja a szívet,
Gomolyog a rossz idő, villáma haragosan,cikázva jő!
Ó Istenem, kerülje el házam táját,
védd meg lelkem szeretetpalotáját!
Nem kérek én Tőled semmit,
csak szívemből a szeretetet el ne vidd,
hagy érezzem az áldott szeretetet,
hogy körül vesznek szerető emberek.
Nem kell nékem vagyon,
azt dölyfös embereknek meghagyom,
nem kell nékem semmi más,
csak egy mosolygós áldás.
Egy mosoly, egy ölelés,s szeretet,
mi nap mint nap melengeti szívemet,
mint tavaszi napsütés,fenn az égen,
ennyi csak az én kérésem.
