A Szilágyi Zoltán felhasználó összes verse >>>
Érintés
Mily jó tud lenni,egy pillanat töredéke,
s mennyire a lelkünk menedéke.
Van úgy hogy felgyújt mindent,
van hogy csak a könny szökik a szemedbe.
Vágyunk rá, mint falat kenyérre,
van hogy futunk előtte.
Hol szeretet, hol szerelem,
hol csak egy véget nem érő gyötrelem.
Kell nekünk, mert az életünk.
Kell, hogy érezzük,kellünk.
Talán lelkünk szárnycsapása
kezünk simítása,
vagy csak egy fizikai való,
de nagyon jó.
Most lágyan simítom két kezed,
s fürdöm tekinteted sugarában,
megpihenve gonosz világ viharában.
Érzem, hogy dobban szíved,
s lelkem simítja lelked.
Simításod gyógyítja sebem,
szebbé teszi életem.
S a szeretet, mint láthatatlan kupola,
csillogó, pompás palota,
megvéd az élet viharában,
lelked ölelő csodás sóhajában.
